dr. Tóth András: Boldogságtechnológia
részlet a könyvből
A Pygmalion effektus
Nézzünk először egy nagyon furcsa pszichológiai kísérletet, még az 1960-as évekből. Az egyik nagy iskolában összehívtak néhány tanárt a tanév elején. Elmondták nekik, azért válogatták be egy új projektbe őket, mert tanári képességeik alapján kiemelkednek a többiek közül. Új osztályokat kaptak, ahol szándékosan a kiemelkedő képességű gyereket válogatták össze nekik. Aztán mindenki lelkesen munkához látott, és valóban a „normál” osztályokhoz és tanárokhoz képest nagyobb fejlődést értek el a gyerekek teljesítményében. Csakhogy volt egy kis bibi. Mind a tanárokat, mind a diákokat véletlenszerűen válogatták össze. Akkor honnan a kiemelkedő siker? Ennek oka az, amit a pszichológusok már 70 éve Pygmalion-effektusnak neveztek el.
A Pygmalion-effektus egy görög mitológiai alak történetéhez vezethető vissza. Pygmalion Ciprus királya volt, aki egy napon csodálatosan szép női alakot ábrázoló szobrot faragott, ami olyannyira élethűre sikeredett, hogy a király beleszeretett az alkotásba. Pygmalion nem tudott belenyugodni abba, hogy szerelme élettelen, mindenféle ajándékkal halmozta el őt, és valóságos nőként bánt vele, míg el nem érkezett Aphrodité istennő ünnepsége. A király áldozatot mutatott be, majd addig imádkozott szerelme beteljesedéséért, míg a szobor az istennő közbenjárására megelevenedett. Pygmalion úgy kezelte az alkotást, mintha az hús-vér nő lenne. Annyira hitt valamiben, hogy az valósággá vált. Ez a jelenség – ha nem is szó szerinti értelemben – erőteljesen jelen van a mindennapjainkban, sőt, mi több, folyamatosan hatással van ránk és a velünk érintkezőkre is, ezt hívják a köznyelvben önbeteljesítő jóslatoknak.
Hogyan működik ez a gyakorlatban? Mutatok egy példát. Tegyük fel, hogy egy iskolai kosárlabdacsapat edzője vagy, és megfigyeled őket az első napon. Péter és Pál a csapatod új tagjai. Péter emlékeztet egy híres játékosra, Pál viszont egy idegesítő fiúra hasonlít a gimnáziumi éveidből. Öntudatlanul te döntöd el, mit vársz el tőlük, a meggyőződésed befolyásolja a tetteidet.
Amikor Péter belép a pályára, örülsz, hogy látod. Amikor játszik, motiválod, hogy jobban és keményebben gyakoroljon. Ha hibázik, elmagyaráztad neki, hogyan lehet fejlődnie. Amikor Pál bejön, alig veszed észre, örülsz, hogy kosarat dob, de nem adsz neki visszajelzést, és nem fektetsz több időt az edzésébe. Ha Pál hibát követ el, ideges vagy.
A tetteink befolyásolják a magukról alkotott hiedelmeiket. Péter úgy érzi, hogy értékeled őt, ezért cserében hisz benned és így hinni fog a saját sikerében is. Ezzel szemben Pál úgy érzi, kevés a türelmed hozzá és nem becsülöd meg őt, ezért maga sem hisz a saját sikerében.
Az önmagukkal kapcsolatos hiedelmeik eredményezik a cselekedeteiket. Péter egyre több örömöt talál a játékban és soha nem hagy ki egyetlen edzést sem, a meccseken pedig száz százalékot tesz bele. Pál egyre kevesebb örömet lel a játékban és nem adja bele a teljes erejét a meccsekbe. Kezd kihagyni egyes edzéseket. Mindez megerősíti a velük kapcsolatos hitedet, látod, hogy Péter élvezi a játékot, ahogy keményen edz és gyorsan növekszik a teljesítménye. Ezzel szemben Pál nem túl motivált, képességei nem fejlődnek annyira, tehát a végén magadban megállapítod: hála Istennek, az ösztöneid igazat mondtak.
Az emberi teljesítmény mögötti erő az elvárások ereje. Az, hogy mások mit várnak el tőlünk és mi mit várunk el saját magunktól, jelentősen befolyásolhatja a munkában elért teljesítményünket. Az elvárások kihozhatják az emberből a lehető legtöbbet és a legkevesebbet is, attól függően, hogy ezek az elvárások negatívak vagy pozitívak. Híres filmes példa a My Fair Lady Pygmalionja, Higgins professzor, aki egy egyszerű virágáruslányból igazi hölgyet „farag” csupán azáltal, hogy hisz benne. Ugyanezzel a hittel mindenütt az életben is hasonló eredményeket lehet elérni.
A Pygmalion hatás egyik legszélsőségesebb példája a Rosenthal-kísérlet. Robert Rosenthal kutatása a Harvardon patkányidomítás keretében zajlott. Kísérleti alanyokat vett fel, hogy egy labirintuson keresztül patkányokat irányítsanak. A csoport felének azt mondták, hogy a patkányaik rendkívül intelligensek, a másik felének pedig azt mondták, hogy ezek a patkányok buták. Valójában a két csoport patkányainak teljesítménye teljesen azonos volt. Ugyanakkor a kísérlet során az okosnak vélt patkányok sokkal jobban teljesítettek, mint a butáknak tartottak. Ez jól mutatja, hogy az edzők elvárásai még a patkányok teljesítményét is erősen befolyásolják.
Olvass bele a könyvbe!
1. részlet: Bevezetés
2. részlet: Az ember furcsa működése részből - Pygmalion effektus
3. részlet: Boldog test részből - Az ősember test átverése
4. részlet: Boldog racionalitás részből - A racionális agy optimális működése
5. részlet: A Boldog tudatalatti 1. részből - Örömnapló
6. részlet: A Boldog tudatalatti 2. részből - Megbocsátás, hála és áhítat
7. részlet: A Boldog tudatalatti 3. részből - A szokások rendes és csodálatos megváltoztatása
8. részlet: A Boldog kapcsolatok részből - Nagy Ő, nagy ÉN és a nagy MI
9. részlet: Az Alkalmazott boldogságtechnológiák részből - Életünk kézbevétele